Peter Sís: A fal
A színek szárnyakat adnak. Peter Sís: A fal. Új Művészet, 2020/1-2, 53-55.
Révész Emese
A SZÍNEK SZÁRNYAKAT ADNAK
Peter Sís: A fal
A közelmúlt történelméről vagy a diktatúráról beszélni nem szokás a gyerekkönyvekben. Pedig mindenki életében eljöhet a pillanat, hogy a kiskamasz gyereke értetlenül néz rá, amikor a határokat elválasztó falakról beszél, ártatlanul kérdezve: „de miért nem kerültétek meg?” Petr Sís-nek kétszeresen nehéz dolga volt, amikor a kommunizmusról tervezett könyvet, mert nem csak a generációs, hanem a kulturális különbségeket is át kellett hidalnia. Bár ő maga a „fal mögött” nőtt fel Prágában, könyvét már New York-ban rajzolta, így első olvasói olyanok voltak, akiknek a „politikai horror” internetes érdekességei kategóriájába tartozott a kommunista diktatúra.
Petr Sís 1982-es emigrálása óta világhírnevet szerzett képeskönyveivel. Már első könyve, az 1984-es Rhainbow Rhino felkerült a New York Times bestseller listájára, majd ezt követően még nyolc alkalommal választották könyveit az év legjobb könyvének. Kétszer is megkapta a legjobb amerikai képeskönyveket elismerő Caldecott-díjat, 2012-ben pedig életművét a gyerekirodalom Nobel-díjának számító Andersen-díjjal ismerték el. Képileg aprólékosan megmunkált, dramaturgiailag szigorúan átgondolt szerzői könyvei kivitelezésükben képzőművészeti albumokként hatnak. Sís rajzstílusa archaizáló, szürrealista grafika, amelyben gyakran használ történelmi dokumentumokat, térképeket, kéziratokat, azt a benyomást keltve a nézőben, hogy egy rég letűnt kor kéziratos krónikáját vagy varázskönyvét fogja a kezében. Ezúttal egyszerű, fűzött karton fedős füzetet imitál A fal, megerősítve a benyomást, hogy az olvasó egy napló személyes és hiteles feljegyzéseit tartja a kezében. Sís számos korábbi könyvének hősei felfedezők, utazók: Galilei, Darwin, Jan Welzl, Exupéry vagy Robinson. A fal hőse viszont ő maga, hiszen olyan önéletrajzi ihletésű történetről van szó, amelyben a merész utazást, a falon túli világ felfedezését maga a szerző teszi meg.
Szándéka szerint tehát Sís egy távoli világ, távoli generációjának szeretett volna képekkel beszélni a növekvő politikai elnyomás természetéről, hétköznapjairól, az elszigeteltségről, a tiltásról, a megfigyelő hatalomról, a hiányról és a lelkeket megülő félelemről. Szerzőként ezt három párhuzamos képi rétegen keresztül vezeti végig könyvében: fekete-fehér képkockákon keresztül idézi meg gyerekkorát, amit naplószerű, kronologikus dokumentum fotókkal kísért önéletrajzi áttekintések szakítanak meg, olykor pedig két oldalas, allegorikus erejű jelenetek foglalnak össze. A történet időkerete a jelen, amelyben a szerző két kiskamasz gyerekével Beach Boys koncertre utazik, s ennek kapcsán elevenednek fel benne a prágai kisgyermekkori emlékek. A színes indító képsorok után éles váltást jelentenek az időben visszatekintő fekete-fehér jelenetek, amelyek redukált eszköztárukkal hivatottak kifejezni a kommunizmus éveinek egyik meghatározó alapélményét: a színek hiányát. Egyetlen szín bukkan csak fel rajtuk, a vörös hatalmi szimbóluma, ami lépten-nyomon ott van a köztereken, hogy onnan lassan beszivárogjon a magánterekbe, a gyerekek rajzaira, majd a fejekbe. A hatalmi ideológiai mindent átható, kizárólagos jelenlétét kiválóan vizualizáló rajzokon a szerző szisztematikusan számba veszi a kíméletlen agymosás színtereit és helyzeteit: az iskolát, a pionír mozgalmat vagy a felvonulásokat. Míg a szövegben a „kötelező” szó ismétlése, addig a rajzokban a színtelenség és monotónia érzékelteti a másik világot egy olyan nemzedék számára, amelynek természetes a választás szabadsága és a környező világ inger gazdag színpompája. Sís képregény jellegű filmkockáin közelik és nagy totálok váltogatja egymást, a főhős személyes terei mellett a kiépülő diktatúra tömeges, totalitárius működésével szemléltetve a privát történelem és a nagy politika egymásra rétegződő perspektíváját. Nézőpontja és színterei a gyermek számára ismerős iskolai, közösségi szituációkat idéznek fel, jól érzékeltetve a belülről megélt önkény szűkre szabott mozgás- és látóterét. Ebben a sivár és monoton képi világban a színek a vágyott szabadság jelképei lesznek. Így az öntudatra ébredő kamasz lázadásának egyik eszköze a művészi önkifejezés, színpompás képek alkotása lesz. Ilyeneket fest titokban a vászonra és a dobfelszerelése oldalára, és színes graffitikkel pingálják le John Lennon halála után a fiatalok a város egyik tűzfalát, amit újra és újra lefestenek a rendőrök. A szabályozott és zárt belső világgal szemben a vágyott falon túli világ vonzerejét a színek és szürreális fantázialények testesítik meg, amit a tiltott nyugati pop zenéért rajongó Sís a Beatles és a pop art szivárványos színeiben pompázó pszichedelikus jelentben összegez.
Petr Sís történetének törzse a kollektív történelem és a privát életút egymásra rétegződő eseménysorát elbeszélő képi narratíva, amely a főhős öntudatra ébredésének és megszabadulásának folyamatát írja le. A lineáris narratívát azonban Sís olykor emblematikus erejű kompozíciókkal szakítja meg, képileg összegezve bizonyos állapotok vagy folyamatok lényegét. Ilyen az a jelenet, ahol a pionír nyakkendős kisfiú apró alakja fölé a vezérek monumentális arcképei magasodnak, érzékeltetve a nem emberléptékű hatalom folytonos jelenlétét a beszűkült privát térben. Vagy ilyenek a prágai tavasz eufóriáját majd leverését összegző allegóriák, egyiken a szabad tevékenységek végtelen spirálja, másikon a forradalmat leverő idegen tankok csapdába ejtő labirintusa. Grafikailag kivételesen átgondolt és erős a fogság és megszabadulás két nagy kompozíciója. Egyiken a falakkal körülvett fiatalember, aki a szabadság utolsó menedékét jelentő biciklijével karikázva fest színes csíkot a rakpart falaira. Másikon pedig a kitörés szimbolikus pillanata, amikor biciklijével az égbe emelkedve elhagyja a régi világot. Rajzmappákkal a hóna alatt pegazus szárnyakat növesztve, és kicsit hajazva az égbolton karikázó E.T. alakjára. (Az Egyesült Államokban abban az évben mutatták be a filmet, amikor Sís megérkezett oda.)
A kötet magyarországi megjelenése több tekintetben is úttörő kezdeményezés a Csirimojó kiadó részéről. Úttörő, amennyiben a közelmúlt történelméről szól, és újszerű, amennyiben azt művészi igényű képekkel teszi. A magyar könyvpiacon elvétve akad csak politizáló, a 20. századi történelmi traumákat feldolgozó képeskönyv. (Az üdítő kivételek közé tartoznak Molnár Krisztina A házicsoki színe és Serge Bloch Az ellenség kötetei, vagy Pavloff Barna hajnal című papírszínháza.) A fal olyan kötet, amelynek helye lehetne a közelmúlt történelmét bemutató iskolai órákon is. Ám legalább ilyen fontos, hogy grafikailag igen magas színvonalú albumról van szó, amely kifejezetten a képek nyelvén fogalmaz meg összetett tartalmakat. Amit ily módon kezében tarthat az olvasó nem egyszerűen gyerekkönyv, hanem olyan művészi alkotás, ami minden korosztályt magával ragad és emlékeztet a diktatúrák természetére. Mert amint a szerző zárszavában emlékeztet rá: „Mert ha egy fal le is dőlt, mások megmaradtak, és újak jönnek létre.”
Petr Sís: A fal. Pet’ovská Flóra fordítása. Csirimojó, 2019.
